A XX. században kezdett elterjedni, de csak az utóbbi évtizedekben vált intézményesített sportággá. A fogatsport valójában a military fogatolt változata. A fogathajtó versenyek három, egymás utáni napon megrendezendő versenyszámból álmák, amelyeket külön-külön is díjaznak, de a végső helyezés szempontjából összetetten is értékelnek.

Az első nap programja a díjhajtás, amely a mozgásban lévő lovak elengedettségének, hajlékonyságának, a csapat együttes munkájának, a jármódok szabályosságának a vizsgálata. A feladatok pontos végrehajtásának, a hajtó szárkezelésének a bírálata. Ezt a feladatot már előre kiadott díjhajtó program alapján egy 40×100 méter nagyságú négyszögben teljesíti a versenyző. A négyszög bizonyos pontjai betűkkel vannak jelölve, amelyek az egyes figurák és mozdulatok pontos végrehajtásában adnak támpontot a versenyzőnek és teszik egyértelművé a bírálatot. A második nap programja a maratonhajtás. Az összetett hajtóversenyek legnehezebb és legizgalmasabb része. A pálya 5 szakaszra van felosztva és minden szakaszra az iram és a távolság szorzataként alapidőt állapítanak meg, melyet túllépni csak 5 másodpercenként 1 hibapontért lehet. Az “A” és “C” szakaszon még egy minimum időt is előír a szabályzat, melynél korábban beérkezni szintén büntetéssel jár. Az “E” szakaszon épített akadályok leküzdése a verseny leglátványosabb pontja. Az elmozdíthatatlan terepakadályok (fák, gödrök, karám, víz, stb.) között kijelölt kapukon kell a fogatnak a lehető leggyorsabban áthaladnia. Minden, az akadályban töltött másodperc 0.2 hibaponttal terheli a versenyzőt.

Így itt a késedelmeskedés vagy netán a fennakadás az egész versenyeredményre kihatással van. A pontos indulást, érkezést a szakbírók mérik, az akadályok leküzdését akadálybírók figyelik, a fogatbíró a fogattal együtt utazva az első négy szakaszon ügyel a jármódok és a verseny tisztaságára.Az utolsó napon a már megismert lovaspályán kerül sor az összetett fogatverseny “C” versenyszámára, az akadályhajtásra. Itt a versenykocsik hátsó nyomtávjához igazított bójapárok között kell áthajtani a pályarajz szerinti vonalvezetésnek megfelelő sorrendben. A bóják tetején egy-egy labda van, s a versenyzőnek úgy kell közöttük keresztülhajtania, hogy a labda le ne essen. Az akadályokat vízbehajtás, dobogó és különféle kombinációk tarkítják, emelve ezzel is a küzdelem nehézségét és csigázva a nézők érdeklődését. Itt már a végleges helyezésre is következtetni lehet, ugyanis a korábbi versenyszámok sorsolással megállapított indulási sorrendje a verseny állásának megfelelően módosul: az elején indulnak a szerényebb eredményű hajtok, és utoljára a bajnokjelölt.

A hibátlan hajtok között összevetés van a versenyszám díjáért, de ez már a végeredményt nem befolyásolja.

Ezek a fogathajtás lebonyolításának fontos szabályai. A hajtósport még nem olimpiai sportág, de nyilván az évek múlásával azzá fog várni, hiszen különösen Európában évek óta nagy érdeklődéssel kísért nemzetközi versenyeket, világbajnokságokat rendeznek. Ezeknek a versenyeknek legrégibb színtere Aachen és az angliai Windsor..