Egy-két, egy-két-hár… és! Maradjon a ritmus!
Göttler Vilmos edző vezette a március 21-ei programot a Pegazus Lovasiskolában. Ő is kicsit hazajött erre a helyszínre, mint Rezgő Zoltán, hiszen lovasként az egykori Szabadság TSz színeiben itt kezdte a versenyzést, a ,,nagygenerációval”: Csicsely Jánossal, Rezgő Zoltánnal, Ardelean Jánossal, Novák Andrással, Virág Imrével, Lipták Magdival, Andó Katival, Zsilinszki Mátyással, Kliment Endrével.
Az utolsó edzésnapon 18 ló és 16 lovas vett részt, ketten két-két lóval végezték az edzésmunkát. Hét edző választotta továbbképzésnek ezt a programot. A lovasok öt csoportban dolgoztak, minden csoport más-más feladatot kapott.
A legfiatalabbak, a rajtengedély-vizsga előttiek, nagyon sok segítséget kaptak a vizsgai felkészülésükhöz, hogyan maradjanak egyensúlyban, hogyan kontrollálják lovukat, helyes lábsorrend érzékelése, ugrásoknál a helyen lábra érkezés, stb. Minden hibát szemléletesen javított az edző, oly módon, hogy a lelátón helyet foglaló érdeklődők is pontosan értették a feladatok helyes végrehajtását. A síkmunkára jelentkezők különböző jármódokban gyakoroltak: átismételték a lépés, az ügetés, a vágta helyes lábsorrendjét; az oldaljárást, a combra való engedést, a hátulja körüli fordulatot addig ismételték, amíg pontosan nem sikerült a végrehajtás; látványos volt a rövid ügetés (a majdnem Piaff) gyakorlása.
Az utolsó két csoportban a már B2-ben illetve B3-ban versenyzők voltak. Itt a bemelegítő gyakorlatok után az ugrások gyakorlása következett. Először kis akadályon ügetésben a megfelelő ütem megtalálása volt a feladat, türelmesen minden lovasnál felhangzott az ,,egy-két, egy-két-hár…és!” vezényszó, mindaddig, amíg a lovasnak nem sikerült jó ritmusban a helyes távolságot megtalálnia ülő fázisban. Javasolta, hogy sokat kell ügetésben gyakorolni, mert vágtában nem jön ki a hiba, ami ügetésben látható módon igen. Az összetett ugrásnál ráirányította a figyelmet a helyes távolság és sebesség megválasztására, kiemelte, hogy mindeközben az ütem maradjon meg. Egyénenként adott instrukciókat: ,,Maradj egyensúlyban, ne akard átugrani a ló helyett!” vagy ,, Ügyelj, a ló ne bírálja felül azt, amit te akarsz!” vagy ,,Aktívan lovagolj, legyen gáz!” vagy ,,Nem megfutamodás, hanem ÉSZ, ha nem vállalja az emelt magasságot valaki”. Zablacserét javasolt annak a lónak, amire a bajsza alatt megjegyezte: ez sárkánytejet szopott!? Mindenre figyelt és reagált! Nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy ügetésben, kis magasságon, mennyire és miért célszerű a helyes lábra érkezést gyakorolni. Az utolsó csoport edzése során az öt vágtaugrást addig gyakorolták, amíg az valójában öt lett. A széles és meredek akadályok ugrása jobb kézre, bal kézre történő teljesítése során pontos magyarázatot kapott minden lovas a teljesítményére, ha hibázott a javításhoz szükséges segítséget kapta, ha jól ment, az elismeréssel nem fukarkodott.
Fantasztikus türelemmel, szakszerűen magyarázott, segített, javított és dicsért az egész nap során, pedig már az esthajnal csillag is feljött, mire befejeződött a szombati edzésnap. Minden lovas munkáját egyénileg is értékelte, hasznos tanácsokat adott a további felkészüléshez, még az egyéni korrepetálás is belefért a napba. Göttler Vilmos edzésprogramja mintegy az előző öt alkalom esszenciájaként zárta a díjugrató edzéssorozatot mind elméleti, mind gyakorlati téren. Ismét egy remek hangulatú, nagyon hasznos edzésnapot zártunk. Köszönet ezért az edzésvezetőnek, Göttler Vilmosnak!
Miután ez volt a befejező alkalom a meghirdetett edzésprogramban, itt mondunk köszönetet a szervezőknek, Domokos Zsuzsinak és Balázs Attilának! A finom ebédekért Molnár Lajosnak és a tálalásban közreműködő Szabó családnak! Ugyancsak elismerés a segítőknek Marik Máténak és Molnár Lalinak! Megköszönjük a fotó készítők áldozatos munkáját, Veres Barbara, Galbicsek Rita és Kiss Norbert örökítette meg a pillanatokat! Köszönet a videófelvételek készítőjének, Domokos Bálintnak! Köszönjük a finom kávét, teát Zsilák Mónikának! Horváth Csaba önzetlen támogatásáért, mely sütemények formájában érkezett minden alkalommal, hálásak vagyunk! Meg kell említeni az ötletgazdát is, Adamik Pált, aki egy facebook bejegyzéssel indította útjára a programsorozatot! És végül, de nem utolsósorban köszönjük Susánszky Pálnak, a Pegazus Lovasiskola tulajdonosának, hogy helyet biztosított a rendezvénynek!
Zárógondolatként csak az írható, ami a búcsúzáskor elhangzott: ezt folytatni kell!