Továbbképzés lovasoknak és edzőknek

Békés megyében már a harmadik szakágban tartottak továbbképzést ezen a tavaszon. A gyereklovasok és fogathajtók után április 4-5-én a díjugratók részére szólt a meghívás. A Kentaur LE a Dér Tanyán két napos továbbképzést szervezett megyei lovasoknak, rajtengedély-vizsgára készülőknek és edzőknek.

Az első nap a megyei lovasok számára volt nyitott, 14-en lóval vállalták a feladatokat. Többen ló nélkül érkeztek, vagy mert sérült, vagy éppen vemhes a lovuk. A program során az érdeklődőkkel együtt 30-35 fő fordult meg a lovaspálya körül.

Németh István ,,Stefan” (háttal) irányítja az edzést

Németh István edző, vagy ahogy a lovasok ismerik Stefan, tartotta az edzést. Négy osztályban foglalkozott a lovasokkal. A feladatok változatosak voltak, a bemelegítés után jobb kézre, balkézre alakította ki a pályát, változtatva a vágtaugrások számát. Oxer, meredek ,,állt a lovas útjában”. Eközben folyamatosan figyelte a lovasok munkáját, javította a hibákat, dicsérte a korrekt lovaglásokat. Legtöbbször a sarkantyú helyes használatára, a szárkezelésre, a helyes ülésre hívta fel a figyelmet. Külön kiemelte, hogy a hosszú ugrómunka nem minden ló esetében célra vezető, nem szabad többet kérni a lótól, nehogy megsérüljön. A lovasok összetétele az ifi korosztálytól a felnőttekig terjedt. Sikeres, felnőtt lovasok is nyeregbe ültek, s jó volt látni azt az alázatot a sport iránt, amivel a feladatokat végrehajtották, vagy éppen javították a kifogásoltakat.

A házigazda, szervező, Dér Tibor is nyeregbe ült

A második napon 11 rajtengedély-vizsgára készülő fiatal érkezett Békés és Csongrád megyéből. Először az elméleti felkészítés következett. Elsősorban azok a kérdések kerültek ,,terítékre”, melyekkel nagy valószínűség szerint találkozhatnak a vizsgán is. Így szó volt többek között a szabályokról, a ló ápoltságáról, felszereléséről, a lovas öltözékéről, a lószállításról, a betegségekről, a járóiskoláról, a jármódokról, a lábsorrendről. A változatos kérdés-felelet során eleinte bátortalanul, majd egyre bátrabban szólaltak meg a lovasok. Ezt követően a pályaépítés rejtelmeivel, az akadályokkal, azok jelzéseivel kapcsolatos ismereteiket tette próbára Németh István. Ezután 3 osztályban kezdték meg a közös munkát, bemelegítés, majd osztályban lovaglás során végezték a kért feladatokat: kengyelben, kengyel nélküli lovaglás, átváltások, jármód váltások. Befejező mozzanat az ugrómunka volt, a megépített pályát kellett teljesíteniük. Minden úgy zajlott, mint majd az igazi vizsgán.

Díjugrató edzők egy csoportja

A két nap során 25 edző kísérte figyelemmel a programot, ezzel teljesítették az idei kötelező továbbképzésüket is. Különösen az első napon voltak nagyon érdeklődőek az edzők, de mindkét napon egymás között megbeszélték a látottakat, az edzésvezetés Németh István féle módszerét.

Érdeklődők – edzők, szülők, barátok – a pálya szélén

Pozitív mérlege van a két napnak, hiszen a 25 lovas és 25 edző mellett, 25-30 érdeklődő (szülők, lovasok, barátok) is figyelemmel kísérte a továbbképzést. Remény van arra, hogy a tapasztaltakon, látottakon, hallottakon elgondolkodva, a megjelent lovasok szakmailag magasabb szinten folytatják a díjugratást.

Az elutazása előtt rövid összegzésre kértük Németh Istvánt. Nagyon jól éreztem magam – kezdte a beszélgetést. Majd így folytatta: az első napon különböző felkészültségű lovassal találkoztam, igyekeztem ennek megfelelő feladatokat kitűzni eléjük. Eközben figyeltem a hibák kijavítására is. Tetszett az együttműködési készségük, a fegyelmezett munkájuk. Ha néhány tanácsomon elgondolkodnak, esetleg annak megfelelően változtatnak, már elértem a célom. A rajtengedély-vizsgázók 80 %-a átment volna a vizsgán, ha az ma lett volna. Ügyesen válaszoltak a kérdéseimre, látszott, hogy előzetesen készültek a vizsgafüzetből. A lovaglástudásuk eltérő volt, igyekeztem olyan feladatokat kitűzni eléjük, ami hasonlít a vizsgán várhatóra. A megjelent edzőkről így vélekedett: különösen jól esett az edzők élénk érdeklődése, nagy létszámú részvétele. A tapasztalatcsere, a másik edző módszereivel való ismerkedés hasznos lehet számukra is.

A résztvevő lovasok közül szinte kivétel nélkül mindenki úgy nyilatkozott, hogy érdemes volt lóra ülni, eljönni, megtapasztalni egy ,,idegen” edző útmutatásait. Jó volt látni azt is, hogy rég nem látott ismerősök, barátok találkoztak a pálya szélén, s élénk eszmecserét folytattak a díjugratás, a lovassport egykori és mai helyzetéről.

Az MLSZ Díjugrató Szakbizottság és a Békés Megyei Lovas Szövetség pályázati támogatása egy eredményes, jó hangulatú rendezvény sikeréhez járult hozzá.