Gyászhír: 2013. október 19-én Mezőhegyesen 61 éves korában elhunyt Papp Ferenc. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2013. október 25-én, pénteken 11 órakor lesz a mezőhegyesi köztemetőben.

Ezen a szép őszi napon a bélmegyeri lovaspályán gyűltek össze a megye fogathajtói egy évadbúcsúztató, vidám fogathajtóversenyre. A mai technika világában azonban a hírek gyorsan szállnak és így alig néhány órával a halál beállta után már érkezett a telefonhívás: Papp Ferenc, Pötyi meghalt! A döbbenet első pillanatában nem akartuk elhinni, reménykedve, hogy nem igaz a hír. Hiszen oly hirtelen történt minden, nem volt előzmény… De ma reggel nem ment az istállóba a megszokott időben kedves lovát, Bóbitát megetetni, s ez nem fordult elő soha… Ez volt az első gyanús előjel.

S jöttek a telefonok, melyek megerősítették a gyászhírt. A bélmegyeri lovaspályán a díjkiosztás ünnepi pillanataiban már az ő emléke előtt tisztelegtek a hajtók, a nézők.

Papp Ferenc, édesapja révén, a mezőhegyesi ménesben hamar megismerkedett a lovakkal. Először a díjugratással kötelezte el magát, ifjúsági versenyzőként ért el szép eredményeket. Majd néhány év kihagyás után már a magyar bajnok, Krizsán Sándor négyesfogatán látjuk viszont, 10 éven keresztül segédhajtóként vett részt számos hazai és külföldi versenyen. A ’90-es évek elejétől már a bakra ült, s a maga által betanított lovakkal kezdett versenyezni. Sorozatban jöttek a jó eredmények, területi bajnok, háromszoros megyei bajnok és országos helyezett volt kettesfogatával. A versenyzést a bemutatók váltották. Gyönyörű nóniusz négyes- illetve hatos nóniusz kancafogatával elbűvölte a nézőket Kecskeméten, Szilvásváradon, Szarvason és a megszámlálhatatlan egyéb rendezvényen. A versenyzést követően bíróként vett részt a fogathajtóversenyeken, majd a fiatalok tanításával kezdett foglalkozni, igyekezett őket a fogathajtás tudományával megismertetni. Családi indíttatása okán is, nagy hangsúlyt fektetett az elődök tiszteletére, emlékük megőrzésére. 2009-ben, Kruzsich József emlékének méltó ápolása, tevékenységének, emberi hozzáállásának példaként állítása érdekében, Nagygyörgy Istvánnal közösen, kezdeményezte a megyei kettesfogathajtók részére díj alapítását, melyet idén már ötödik alkalommal adhatott volna át… Tavaly, segítőivel egy echós szekeret készített, melynek ponyvájára felíratta az elhunyt lovasbarátok nevét és körbe járta a megye versenyhelyszíneit az emlékezés ébren tartása érdekében. Idén Vésztő-Mágor és Orosháza volt a célpont, ahol megjelent az echós szekér, Bóbitával, a kedves lóval.  A sors kegyetlen iróniája, hogy most az ő neve is felkerül az eltávozott lovasok névsorába. Vajon lesz-e, aki tovább hajtja az emlékezés echós szekerét?

Papp Feri, vagy ahogy az idősebb lovasok ismerték, Pötyi gazdag lovasélete során számtalan barátra tett szert. Mi, akik abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy közel két évtizeden át együttműködhettünk, sok-sok közös élményt éltünk át vele. A ’90-es évek elején a szilvásváradi nemzetközi versenyen egész kis megyei küldöttség szurkolt neki, ahol kettesfogatával remekül szerepelt. Büszkék voltunk rá! Sokan emlékeznek az 1999-es kecskeméti vb-re is, ahol a Mezőhegyesről begördülő kamion ablakában hatalmas Eszterke felirattal tudatta velünk, megszületett kisunokája. Szilvásváradon a 2000-es világtalálkozón nagydíjat kapott a mezőhegyesi nóniusz hatos gyönyörű összeállításáért és hajtásáért. Sokat korholta e sorok íróját, hogy ezt a díszes serleget átadta a Ménesbirtok Zrt. részére, s éppen az elmúlt hetekben ,,nyomozott” a serleg holléte érdekében…  A nóniuszok, Cinke, Anna, Dacos, Disel, Cugos, Aranyos engedelmesen követték utasításait a lovasparádékon. Szarvason, a nemzeti lovasfesztiválon is büszkén vonult a főutcán összegyűlt sokaság ámuló tekintete előtt a hatossal. Ha feladat volt versenyen, fesztiválon, világtalálkozón vagy helyi bemutatón önzetlenül vállalta a megbízatást és dolgozott a közös sikerért. Mindig vidám, jókedvű volt vele a találkozás, sokat viccelt, anekdotázott, s mi szívesen hallgattuk őt. A megyei lovasélet meghatározó alakja volt bíróként, edzőként is, a fogathajtók tisztelték őt.

S most búcsúzni kell, elengedni őt azon a hosszú úton, mely az égi lovaspályákra vezet. Sajnos megint eggyel többen vannak azok  a lovasok, akik már csak fentről figyelik az utódok tevékenységét.

Papp Feri, Pötyi nyugodj békében! Emléked megőrizzük!